Az emberi test öregedésével párhuzamosan a fejbőrben is megfigyelhetők a kor előrehaladásának a tünetei. A fejbőr pontosan tükrözi szervezetünk aktuális egészségi állapotát, így már korán felismerhető rajta minden, akár a teljes emberi szervezetet érintő kóros elváltozás. Az öregedés azonban speciális, csak a fejbőrt érintő problémákat is okozhat.

Az idős korban megjelenő egyenletes, lassú hajvesztés az egyik leggyakoribb panasz. A hajhullás hátterében elsősorban a szervezet ereit érintő meszesedés és érszűkület áll. Az érszűkület miatt a fejbőr oxigén és tápanyag ellátása elégtelenné válik, amely a hajhagymák sorvadásához és következményes hajhulláshoz vezet. A fejbőr ereinek állapotát tovább ronthatja a cukorbetegég (diabetes mellitus) és a magas vérnyomás is. Az elégtelen vérkeringéshez hozzájárul az is, hogy a fejbőrt, az élet során, a test egyéb bőrfelületeihez képest sokkal kevesebb fizikai inger éri. Az átlagos napi kétszeri fésülködés nem fokozza kellően a vérkeringést. A fejbőr fiatalításának egyik kulcslépése a megfelelő vérkeringés visszaállítása, amelyre a mechanikus masszázstól a keringést fokozó anyagokig számos lehetőség áll rendelkezésre.
A fejbőr vérkeringésének helyreállítása elősegíti a lerakódott felesleges anyagcseretermékek kiürülését is. A bőrben felhalmozódott felesleges anyagok károsítják a bőr egészséges működését és foltokban lerakódva kozmetikai problémákat is okozhatnak. Fokozott zsírbevitel esetén a bőrben megjelenő sárgás foltok utalhatnak kóros anyagok jelenlétére.

Az idős korban megjelenő fejbőr hámlás hátterében több kiváltó okot is találunk. A fejbőr víztartalma a korral fokozatosan csökken, amely idővel hámláshoz vezethet. A vízvesztést fokozza, hogy az idős emberek vízfelvételi igénye kisebb a fiatal szervezetekhez képest és ez gyorsabban vezet kiszáradáshoz. A hajszálak víztartalmának csökkenése, a haj vékonyodásához is vezethet, mivel a hajat felépítő fő fehérje a keratin nagy vízkötő kapacitással rendelkezik. A hámlás hátterében a vízvesztésen kívül gyakran egyéb társuló kóros állapotokat is találunk. A hiányos táplálkozás okozta vitamin és nyomelem hiány egyik első tünete lehet, a fejbőr fokozottabb hámlása. A túl gyakran alkalmazott dauerolás, idős korban, megfelelő vízpótlás nélkül, a fejbőr és haj gyors kiszáradásához vezethet. A fejbőrhámlás könnyen összetéveszthető a korpásodással, amely a fejbőr gombás vagy bakteriális fertőzésének eredményeképp alakul ki. A korpásodás a megfelelő külsőleg alkalmazott készítményekkel könnyen megszűntethető, szemben a fejbőrhámlással, amely hosszú távú kezelést igényel. A vízhiányból eredő hámlásra kiváló hatásúak a rehidráló pakolások, balzsamok.

Idős korban a hámlásos fejbőrbetegségek is gyakrabban fordulnak elő. Leggyakoribb a pikkelysömör vagy más néven psoriázis. A pikkelysömör ismeretlen eredetű betegség, amelyet a hámréteg megvastagodása és a bőr gyulladása jellemez. A hámfelrakódások gyakran a mellkason és a könyökön is fellelhetők. A keményedések eltávolítása, vakarása vérzést okoz, ezért ez nem javasolt. Fontos, hogy a pikkelysömör nem fertőző. Előfordulása gyakoribb a hideg-nedves éghajlatokon és nagyon ritka a meleg-száraz területeken. Az ebben szenvedők állapota a nyári időszakban általában javul. A pikkelysömör kezelését mindig bízzuk szakemberre, mert a helytelenül alkalmazott kezelés a betegség súlyosbodásához vezethet.
A fokozott elektromágneses terhelésnek kitett munkahelyeken dolgozókban is gyakrabban jön létre kóros hámmegvastagodás és fejbőrhámlás. Különösen jellemző lehet ez a hosszú távon számítógép képernyője előtt munkát végzőkben. Ezekben az esetekben a fejbőrhámlás kifejezetten a fejbőr elülső, homlok feletti részét érinti.

A bőr a korral fokozatosan elveszti rugalmasságát. A bőrben található rugalmas kötőszöveti rostok biztosítják az egészséges bőrre jellemző feszességet. Idővel a rugalmas rostok száma csökken és a helyüket merev, kollagén rostok veszik át. A fejbőrben ez a folyamat fokozottabban jelentkezhet, mert a megfelelő rugalmasság megőrzéséhez a bőr rendszeres mechanikai ingerlése nélkülözhetetlen. Ha a fejbőrön apró ráncok jelennek meg, az súlyos fokú bőrsorvadásra hívja fel a figyelmet, amelyet mindenképpen érdemes kivizsgálni. A rendszeres fizikai ingerléssel megőrizhető a fejbőr megfelelő rugalmassága is.

A fejbőr öregedését segíti a bőrt érő káros napsugárzás is. Az UV sugárzás hatása az élet során összeadódik. Az UV-A sugarak elsősorban a bőr pigment termelését fokozzák barna bőrszínt okozva. A káros UV-B sugárzás hosszú távon akár bőrrák kialakulásához is vezethet. Az UV-B sugarak a bőr osztódó sejtjeit károsítják, visszafordíthatatlan elváltozásokat okozva a sejtek örökítő anyagában, a DNS -ben. A pigmentet tartalmazó anyajegyek is növekedhetnek az UV sugárzás hatására esztétikai problémát okozva. Ezért a fehér bőrű sok pigment folttal rendelkezőknek csak fokozott fényvédelemben ajánlott napozni. A festékes anyajegyek (naevusok) figyelemmel követése fontos a belőlük kiinduló rosszindulatú daganatok megelőzése érdekében. Bőrgyógyászati kivizsgálás szükséges, ha az anyajegy mérete, formája, vagy színe jelentősen megváltozik, mert ez rosszindulatú elváltozás megjelenésére utalhat. Idős korra jellemző, a napnak kitett bőrfelületeken sötétebb és halványabb foltok megjelenése, amely a bőr alkalmazkodóképességének kimerülését jelzi, ilyenkor fokozott fényvédelem szükséges a továbbiakban. A napozás hatására a fejbőr különösen sok vizet veszíthet, amely hámláshoz is vezethet.

A fejbőr egészségének megőrzésére legalább annyi figyelmet kell fordítani, mint a szervezet egyéb részeire. Az idős korra megjelenő fejbőr elváltozások előrejelezhetik, a komolyabb, teljes emberi szervezetet érintő betegségeket, ezért megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni velük.  Tévedés, hogy az idős kor természetes velejárója a haj és a fejbőr látványos állapotromlása. A kóros állapotok nagy része megelőzhető egy kis odafigyeléssel szervezetünk kültakarójának védelmére és a kezdődő elváltozások megfelelő kezelésére.

A hajgyógyászati vizsgálatok során hasonlóan a bőrgyógyászathoz, első lépésben szabad szemmel vizsgáljuk a hajzat és a fejbőr elváltozásait. Szabad szemmel azonban nem minden elváltozás ítélhető meg biztonsággal, sőt egyes kóros elváltozások nagyító nélkül nem is ismerhetők fel. Korábban mikor a technikai feltételek még nem álltak rendelkezésre a vizsgálatokat kizárólag klasszikus kézi nagyító segítette. A kézi eszközök nagyítása azonban messze elmaradt a szükséges mikroszkopikus szintű vizsgálati igényektől.

A technikai fejlődésnek köszönhetően a nagy felbontású kamera rendszerek helyet kaptak az orvostudományban, így a hajgyógyászati diagnosztikában is. A hajanalitikában mikrokamerának nevezett eszköz, tulajdonképpen egy kifejezetten bőrgyógyászati vizsgálatra kifejlesztett nagy felbontású képalkotó rendszer. A kamera alapelve, hogy a célterületet három hideg fényt kibocsátó halogén izzóval megvilágítva, közel háromszázszoros nagyítású képet juttat a képernyőre. A hideg fény előnye, hogy a fejbőrhöz közeli vizsgálatok során, még véletlenül sem lehet túlzott hőhatásnak kitenni a beteg fejét és haját.

A kamera alap üzemmódban a mozgatástól függően, állandóan változó képet mutat, melynek segítségével a megjelenítő képernyőn (TV-n) láthatóvá tehető a fejbőr vizsgálni kívánt része. Egy segédeszköz segítségével, a részletes analízist megkönnyítendő, a kép kimerevíthető és a kamera elmozdítása után is biztonsággal vizsgálható a kívánt részlet.

A kamera számos szabad szemmel nem látható részletet mutat meg a fejbőrön. A kamera segítségével pontosan megítélhető a hajhagymákat tartalmazó tüszők száma, alakja és egészségi állapota. A tüsző egyes kóros állapotainak felismerése kulcsfontosságú a diagnosztika során. A túlzottan tág és a beszűkült tüsző a haj számára egyaránt káros állapotot jelent. A tüszők mellet vizsgálható a fejbőr hajszálereinek állapota, megfigyelhetők az esetleges gyulladásos tünetek. Az enyhe fokú fejbőr irritáció és enyhe fokú gyulladás diagnózisa csak mikrokamerával állítható fel, amely számos haj és fejbőrbetegség esetén kórjelző lehet. A gyulladás felmerése létfontosságú a terápia szempontjából is, ugyanis a gyulladt fejbőr a hajhagymák számára mindig növekedési gátlást jelent, hosszú távon hajhullást okozva, amelyet kezelni kell.

Egyes korpás fejbőrbetegségek elkülönítő diagnosztikájában is nagy segítséget nyújt az eszköz. Az esztétikailag zavaró, hajból kihulló korpák lehetnek hámló fejbőr darabok, de valódi korpák is. Elkülönítésük lényeges, ugyanis a valódi korpa gombás fertőzés eredménye, tehát a terápia is ennek megfelelő, gombaellenes szerekből áll. A fejbőrhámlás azonban általában komolyabb betegségek kísérő tünete. Az egyre gyakoribb fejbőr psoriasis, vagy más néven pikkelysömör és a seborrheas dermatitis is járhat fejbőrhámlással. Az utóbbi betegségek mindig hosszú távú kezelést igényelnek, speciális hajgyógyászati, vagy szükség esetén bőrgyógyászati terápiás anyagokkal. A korpák harmadik formája, a legalattomosabb zsíros korpa, egyáltalán nem észlelhető mikrokamera nélkül. A bakteriális fertőzés következtében kialakuló zsíros korpa, csak súlyos fertőzés esetén válik láthatóvá. Enyhe fertőzés esetén a vezető panasz, a tűrhetetlen fejbőrviszketés, egyéb látható tünete nincs. A zsíros korpa kezelése antibakteriális hatású szerekkel történik, erős zsíroldó hatású szerekkel kombinálva, amelyek segítenek leoldani a fejbőrről a szívósan tapadó korpa darabokat.

A mikrokamera nélkülözhetetlen segítséget jelent a hajhullások kezelésekor, a haj regenerációjának nyomon követésére. Az újra aktiválódó tüszők megjelenése bíztató eredményeket jelent a kezelés során. Az aktív tüszők száma tájékoztatást nyújt arról is, hogy mennyi esély van még a hajzat visszanövésére jelentős hajhiány esetén. Ha nem látunk aktív tüszőket, nincs esély további hajzat növekedésre, így felesleges drága terápiákkal próbálkozni.

A mikrokamerával a fejbőrön kívül vizsgálhatóak egyes hajszálak és hajhagymás is. A hajhagymák alaktani elemzése a hajgyógyászat egyik kulcslépése. Hajhagyma analízissel megállapítható számos, a fejbőr mélyén lejátszódó folyamat, a sorvadás, a tápanyaghiány és a vérkeringés elégtelensége is. A hajhagymák és a hajszál nem csak a fejbőrben lejátszódó folyamatokról ad tájékoztatást, hanem egyes belszervi eltérések is mutathatnak jellemző hajhagyma tüneteket. Különösen nagy segítséget jelent az utóbbi jelenség egyes pajzsmirigy betegségek, a cukorbetegség és egyes vérképző rendszeri betegségek esetén.

Bőrgyógyász szakember kezében a mikrokamera lehetőséget ad egyes bőrfelületi rosszindulatú elváltozások felismerésére és viselkedésének vizsgálatára. Segítségével korai stádiumban felismerhető a bőrrák, a hámréteg rosszindulatú daganata és az anyajegyek rosszindulatú elváltozásai is, amelyek a káros UV sugárzás miatt, egyre nagyobb számban fordulnak elő a népességben.

A mikrokamera alkalmazásának lehetőségét szélesíti, hogy a felvett kép digitalizálható és tárolható számítógépen. A tárolt képek így összehasonlító elemzések alapjául szolgálhatnak a hajgyógyászati kezelések során. A kezdeti állapot összevethető a későbbi képekkel, amely segítségével a javulás nyomon követhető. A tárolt képek és felvételek segítségével, problémás esetekben, a vizsgált ember jelenléte nélkül is végezhető konzultáció, magasabban képzett szakemberek bevonásával.

A mikrokamera számos felhasználási lehetőségei közül, kiemelendő az internet segítségével végzett távoli konzultáció a jövőben. Az eljárás segítségével a hajanalitikus a vizsgálattól távol tevékenykedő szakember számára is láthatóvá teheti majd a vizsgált fejbőrrészletet.

Mindennapi életünk során folyamatosan újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnünk. A folyamatos küzdelem, az anyagi jólétért és a társadalmi elvárásoknak való megfelelésért, az emberi szervezetre nézve komoly megterhelést jelent. A köznapi nyelv ezeknek a hatásoknak az összességét stressz névvel illeti. A stressz, mint fogalom jelentős karriert futott be a köznyelvben, mégis kevesen vannak tisztában azzal, hogy pontosan mit is értünk ez alatt.
A stressz fogalmának meghatározása Selye János nevéhez kötődik, aki a múlt század hatvanas éveiben írta le korszakalkotó elméletét az emberi szervezet nyugalmi állapotát megzavaró hatásokról és az azokra adott válaszreakciókról.

A ma elfogadott nézet szerint a stressz az a lelki és fizikai állapot, amely az embert érő különböző hatások eredményeképpen jön létre. A különböző hatásokat összefoglaló néven stresszoroknak nevezzük. A stressz tehát a stresszorokra adott válaszreakció. Az egészséges mértékű stresszreakció a hétköznapi életben segíti a különböző helyzetekkel, problémákkal való megbírkózást. A stresszorok tartós hatása esetén, vagy a stresszreakció túlzott aktivitása következtében a szervezetben a stressz állapot állandósulhat, amely az egészségre nézve káros hatásokkal jár.

A stresszreakció általános aktivációs mechanizmusa kiterjedten tanulmányozott és jól ismert folyamat. A stresszreakció során az agyalapi mirigy fokozza a mellékvese stimuláló hormon termelését, amely a mellékvesében fokozza a fő stressz hormon a kortizol előállítását. Ezzel párhuzamosan a vegetatív idegrendszer aktiválódása következtében a szervezetben adrenalin és noradrenalin szabadul fel, amely többek között fokozza a szívritmust, növeli a vércukorszintet, fokozza a légzésszámot mintegy felkészítve a szervezetet a veszély elhárítására. A stresszreakció során a nem létfontosságú szervekben, így az emésztőrendszerben és a kiválasztó szervrendszerben a vérátáramlás jelentősen lecsökken, mintegy vért spórolva az agy, a szív és az izmok számára.

A stresszreakció következtében a bőrben is számos folyamat indul meg. Egyszeri stressz reakció során a bőr erei összeszűkülnek és a bőrfelszín hideggé, nyirkossá válik A bőr pórusai összehúzódnak és ezzel párhuzamosan fokozódik a verejtékképződés. Az előbbi folyamatok következményeként romlik a bőr és a bőrfüggelékek, a hajhagymák és a szőrtüszők tápanyag és oxigén ellátása.

A stressz tartóssá válása esetén a bőrben állandósul a stresszre jellemző állapot, amely számos kóros folyamat alapjául szolgál. Általánosságban megfogalmazható, hogy a stressz a korábban már jelenlévő kóros bőr folyamatokat tovább rontja és újabb káros jelenségeket is előidéz. A káros következmények közül fontos jelentőségű a fejbőr fokozott zsírosodása, amely elsősorban a vegetatív idegrendszer tartós aktivációjának következménye. A tartós stressz hatására egyes bőrbetegségek tünetei is fokozódhatnak. Sok esetben megfigyelhető a hámlással járó fejbőrbetegség, a pikkelysömör, más néven a psoriasis tüneteinek gyakoribb megjelenése az arra hajlamos egyénekben. Az alábbiakban a stressz által kiváltott egyik leggyakoribb kóros jelenség, a hajhullás kerül elemzésre, a korábban felsorolt kóros jelenségekről részletesen a későbbiekben lesz szó.

A stresszreakció következtében általában telogén típusú diffúz hajhullás jelentkezik, amely lehet akut (egyszeri) vagy krónikus jellegű.

Akut hajhulláson a szervezet stressz állapotát kiváltó egyszeri hatást követően 3 hónapon belül megjelenő, majd újabb 3 hónap, azaz a kiváltó hatást követően 6 hónappal elmúló hajhullást értjük. A stresszreakciók során megjelenő hajhullás egyéb társuló hajhullást kiváltó ok hiányában általában diffúz jellegű, amely alatt a teljes hajas fejbőrön egységesen megjelenő hajhullást jelent. Az akut hajhullás az által alakul ki, hogy a stresszreakció hatására a hajhagymák egy bizonyos része anagén, osztódási, fázisból átlép telogén, kihullási, fázisba.

Az akut hajhullás leggyakoribb okai között előfordulhat súlyos lázas betegség, amelyre gyakori példa a téli hónapokban elszenvedett influenzafertőzést követő fokozott hajhullás. Súlyos, a szervezetet megterhelő baleseteket követően is gyakran alakul ki hajhullás. Az esetek másik jelentős részében a hajhullások hátterében egyszeri pszichés és emocionális megterhelés játszik szerepet. Ezek közé tartoznak a családi, szociális problémák, vagy a hozzátartozók elvesztése. A stresszorokra adott válaszreakciók során, minden olyan hatásra kialakulhat hajhullás, amely meghaladta az adott egyén stressz tűrőképességét. Az akut hajhullás ellentétben a krónikus hajhullással nemtől függetlenül mindenkiben megjelenhet a stressz hatás mértékétől függően. Az akut hajhullás meglehetősen ijesztő méreteket is ölthet, amely az érintetteket gyakran vezeti valamely hajgyógyászattal, vagy bőrgyógyászattal foglalkozó szakemberhez.

A hajhagymákat károsító pontos mechanizmusok sok esetben nem teljesen tisztázottak. A súlyos gyulladásos betegségeket követő hajhullások esetén, egyes a szervezet immunsejtjei által termelt molekulák, úgynevezett gyulladásos mediátorok, szerepe igazolt. Ezen molekulák káros hatásukat, részben a hajhagyma sejtek osztódási gyakoriságának csökkentésével fejtik ki. A káros hatások létrejöttében szerepe lehet a hajhagymák vérkeringési elégtelenségének is.

A stressz által okozott akut hajhullások esetén a legfontosabb, hogy egy hozzáértő szakember megfelelő vizsgálatokkal kizárja a jelentősebb, stressztől független, hajhullást okozó betegségeket. A stressz okozta akut hajhullásra, így gyakran úgy derül fény, hogy számos negativ eredményt mutató kivizsgálás után terelődik a gyanú a stressz állapotot okozó életesemények okozta káros hatásokra. Az akut hajhullások egyszerű esetei külön kezelést nem igényelnek és a hajhullás rendeződése után általában az eredeti hajsűrűség és vastagság áll vissza. Az esetek egy részében az akut hajhullás krónikus hajhullásba megy át, ilyenkor mindig keresni kell azokat a tényezőket, amelyek fenntartják a kóros állapotot.

A stressz okozta kóros reakciók komolyabb problémát jelentő csoportja a krónikus diffúz telogén hajhullások. Krónikusnak tartjuk a hajhullást, ha az meghaladja a 6 hónapot. A krónikus hajhullások minden esetben megfelelő kivizsgálást igényelnek. A vizsgálatok során kitüntetett figyelmet kell fordítani a táplálkozási hiánybetegségekre. Vashiány, vitaminhiány, elégtelen energia bevitel, a tartós fogyókúra miatt, gyakori oka lehet krónikus hajhullásnak.

Krónikus hajhullás esetén gyakori panaszként fordul elő, a tényleges hajhulláson kívül a haj megfogyatkozásának érzése. Az összességében kevesebb hajzat önmagában is figyelemfelkeltő lehet. A haj sűrűségének megfogyatkozása általában a haj közel felének elvesztése után kerül észrevételre, viszonylag előrehaladott állapotban.

A stressz okozta krónikus hajhullás, gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat. Az esetek döntő többségében a probléma 30 és 50 éves kor között jelentkezik, korábban vastag szálú, dús hajjal rendelkező nőknél. Sok esetben a panaszok között szerepel, a haj hosszának a megrövidülése, a korábbi maximális hajhosszhoz képest.

A krónikus hajhullás esetén nem lehet körülírt, fokozottabban hajhiányos területeket elkülöníteni. Ez alapján különíthető el az ugyanezen női korcsoportban egyre gyakrabban előforduló androgének (férfi nemi hormon) okozta kopaszodás. A hajszálak gyakran normál vastagságúak, csak kevés esetben figyelhető meg az androgén kopaszodásokra jellemző kifejezett hajszál elvékonyodás. További segítség lehet a szakembereknek a diagnózis felállításában a terminális, érett hajszálak és a vellus, a köznyelvben babahajnak nevezett kezdetleges hajszálak arányának elemzése, amely a stressz okozta krónikus hajhullások esetén gyakran normális, ellentétben az androgén kopaszodással.

A krónikus hajhullás elsősorban azokban alakul ki, akiknek nincsenek lehetőségei, vagy nem képesek az életvitelből adódó stressz állapot kontrollálására. Gyakrabban alakul ki az állapot szorongó, depressziós egyénekben is. A leggyakoribb okok között megtaláljuk a tartósan feszült munkahelyi légkört, a tartós családi konfliktusokat és a túlzott elvárásoknak való megfelelést.

A krónikus hajhulláshoz vezető folyamatok körül sok a bizonytalan tényező. Az egyik feltételezett mechanizmus, a vegetatív idegrendszer tartós izgalmi állapota miatt kialakuló, a hajhagymákat ellátó erek szűkületét okozó folyamat, amely hosszú távon a növekedés és az osztódás lassulásához és hajhulláshoz vezet. A krónikus stressz által okozott folyamatokat súlyosbíthatják az élet során sok emberben kialakuló, az egész szervezetet érintő gyakori betegségek így az érelmeszesedés és a cukorbetegség is. A hajhullásokkal foglalkozó szakemberek dolgát jelentősen megnehezíti, hogy az esetek nagy részében több probléma kombinációjaként alakul ki a hajhullás.

Mindenfajta stressz okozta hajhullás kezelésének lehetőségei között elsőrendű szerepe van a stresszorok kiiktatásának, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a megfelelő számban rendelkezésre álló stresszoldó módszereknek. A hajhullás kezelésében jó hatásfokkal szerepelhetnek egyes helyileg alkalmazott keringésfokozó szerek is. A helyileg alkalmazott terápia összeállítását lehetőség szerint mindig bízzuk szakemberre.

A stressz okozta hajhullások várhatóan egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek az egyes egyénekre ható növekvő megterhelés miatt. A mai társadalomban az egyéni igények növekvésével párhuzamosan, várhatóan a stressz okozta bőrgyógyászati problémák újabb és újabb megoldási lehetőségei kerülnek majd bevezetésre. A hajgyógyászat és a bőrgyógyászat ezen területei még jelentős fejlődés előtt állnak.